John Cure interjú

cure_polaroid

Név: Győrffy-Kiss József
Születési hely: Mátészalka
Születési idő: 1977.október 14.
Írói álnév: John Cure
Eddigi művei: Hontalan lelkek (2007); A gonosz új arca (2015)
Jellemző műfajok:thriller, pszicho-thriller
ElérhetőségekWEB – FACEBOOK


John Cure-ral készített interjúnk egy könyves rendezvényen készült, melyben szót ejtettünk írásról, írói életről, már olvasható történetekről, és a még előkészületben lévőkről is. A továbbiakban rengeteg érdekes információt olvashattok ezekről.


1. Kérlek, mutatkozz be azoknak az olvasóknak, akik még esetleg nem ismernek.

Nagyon rég óta írok, már 6-7 évesen bevásárló cetliket írtam, azóta csak a terjedelem változott, a minőség nem. Komolyabbra fordítva a szót, 14 éves korom óta írok, előtte képregényeket rajzoltam, rajzfilmeket készítettem. A művészet mindig jelen volt az életemben, csak átalakult, egy más kifejezési formát találtam az írásban. Az írást egy kicsi, vonalas füzetben kezdtem, amit körülbelül három oldal után abba is hagytam, mert beleuntam, tehát mégsem lett belőle regény. 2007-ben jelent meg az első könyvem, ami a Hontalan lelkek címet viselte, szerencsére nagy sikere volt, igaz, nem számítottam rá. Ez a művem ismét meg fog jelenni átszerkesztve, átdolgozva. Ezt követően egy hosszabb szünetet tartottam, ez idő alatt novellákat, illetve különböző prózai műveket írtam. Nem tartom magamat kimondottan horror szerzőnek, a legelső művem horror történet volt, ami most jelent meg, A gonosz új arca, inkább egy misztikus thriller. Kedvelem, ha a történetekben van egy misztikus szál, szeretek természetfölötti elemeket belecsempészni, kísérletezni, ez által én magam is tanulhatok. Úgy gondolom, hogy egy életen keresztül fogom tanulni az írásmesterséget, könyvről-könyvre mindig fejlődök, ezért is fontosak a visszajelzések. Legújabb könyvem szeptemberben fog megjelenni, ami teljesen más jellegű történet, másabb a szerkezete, hosszabb a terjedelme, más megközelítésű, más stílusú. Nevezhető sci-finek, misztikus szállal és horrorisztikus elemekkel.

2. Minek köszönhetően kezdtél el írni? Mi motivált?

A történetmesélés motivált, ahogy mondtam, korábban képregényeket készítettem, mivel művészeti iskolába jártam, sokat rajzoltam, így akkoriban rajzzal meséltem. Annak idején képregényeket olvastam csak, ezért is a rajzolás volt a kifejezési formám, viszont ennek is a történetmesélés volt a motiválója, tele volt a fejem különböző történetekkel. Ezt követően pedig felfedeztem az írást, mint új kifejező eszközt, egyszerűen a szenvedélyem lett. Szerintem az írás egy nagyon jó terápia, jót tesz a lelkednek, kiragad a mindennapi világból, lehetsz bármennyire magad alatt, érjen bármilyen keserűség, az a te saját világod.

3. Mi ad ihletet az íráshoz?

Amikor először elkezdtem írni, akkor nagyon lusta író voltam. Tényleg hobbi szinten írtam, mikor volt kedvem hozzá, mikor úgy éreztem, valamit le akarok írni, akkor megtettem, de egyébként nem foglalkoztam vele. Aztán ez átbillent, ezt követően tényleg szenvedéllyé vált számomra, meg kellett tanulnom napi rendszerességgel írni. Ahhoz, hogy az ember fejlődni, haladni tudjon, illetve ne győzze le a fehér papír, kell egy nagyon erős rendszeresség. Ma már napi 2-3 órát történetírással töltök, ezt szoktam is javasolni azoknak, akik írással kapcsolatos kérdéssel fordulnak hozzám, szívesen segítek tanácsokkal.
Igazából ötletet bárhonnan tudok meríteni, bármilyen közhely, ott hever a lábam előtt, ugyanis ha találok egy témát, ami foglalkoztat, akkor azt elkezdem összerakni, ez pedig tovább fejlődik, majd felépül. A fekete esernyős férfi esetében a bioenergetika, és a telekinézis iránti érdeklődésem adta az ötletet. Azért is érdekelt, mert ezeket a jelenségeket magam is tapasztaltam, ennek van szakirodalma. Miután elkezdett érdekelni ez a téma, fokozatosan kialakultak a fejemben a történet szálai. Az is fontos, és egyben érdekes, hogy mindig van hozzá egy vizuális látomásom. A Hontalan lelkek esetében az volt a kialakult kép, hogy jön egy fickó egy sötét erdőben, nagykarimájú kalapja van, bányászcsákányt lógat a kezében, körülötte pedig gyerekek, akik lebegnek, és fekete-ezüstöt szemük van. Ezt a történetet ’99-ben írtam meg, azóta már mindenhol fekete szemű gyerekek vannak, nagyon divatosak most már, de akkor még ilyenek nem voltak. Miután megjelent előttem ez a kép, kérdéseket tettem fel magamnak; Ki ez a férfi az erdőben? Kik azok a gyerekek körülötte? A válaszok pedig alakították a történet folytatását. Ugyanígy volt A fekete esernyős férfinél is, megjelent előttem egy kép, egy kalapos férfiról, esernyő volt a kezében, kalapban, öltönyben, viszont a cipője poros volt. Miért poros a cipője? Miért van kalapban meg esernyővel a kezében tűző napsütésben? Egyszerre több történetötlet is kavarog a fejemben, de hogy végül melyik születik meg, az attól függ, hogy melyik foglalkoztat a legjobban, akkor abból lesz egy regény vagy egy novella.

4. Van kedvenc helyed az íráshoz?

Stephen King azt mondta, hogy a művészet helye a sarokban van, így az én íróasztalom is a sarokban található a dolgozó szobámban. Gyakorlatilag be van tolva az asztalom a sarokba, oda leülök és írok. Nagyon szeretem, olyan mint egy kis birodalom, egy kényelmes karosszékkel. Én ezen a megszokott helyemen írok, nem szoktam magammal hordani a laptopomat, hogy jövés-menés közben írjak egy kicsit. Szerintem jó is ha van egy ilyen szertartás, mert rá tudok hangolódni. Beülök, szépen bekapcsolom a különböző zenéket, amelyeket hangulattól függően hallgatok, és tudom, hogy most az írás következik.

5. Honnan jött A gonosz új arcának ötlete?

Mindig is vesszőparipám volt a nők elleni erőszak témája, az, hogy elnyomnak nőket a kapcsolataikban, ezek a mai napig is érdekelnek. Annak idején bűnmegelőzéssel is foglalkoztam, ott is ehhez hasonló programokkal dolgoztam. Akartam egy történetet, ami kimondottan az internetes társkeresés buktatóira fel tudja hívni a figyelmet, emellett próbáltam A gonosz új arcába megjeleníteni azt a gondolatot, hogy a család összetartó ereje nem állandó. Egy dinamikus dolog, viszont bármi is kuszálja szét, a történet esetében legyen ez természetfeletti dolog, borzalom, ha az univerzum jól működik, akkor a család és a szeretet összetartó erejének köszönhetően igenis túl tudnak jutni ilyen súlyos nehézségeken is. Tehát, volt egy ilyen kiinduló pontja, aztán ehhez is megvolt a látomás, volt egy vizuális kép, amit mindig láttam magam előt, jelen esetben a gyerek volt meg, illetve a férfi az elején, ahogy ott ül, és ismét feltettem a kérdéseimet. Ki az a férfi azzal a vadászpuskával? Mi lenne ha egy lélekvándorlással tovább menne és újjá születne a gyerek testében?

6. Mennyi időt vett igénybe a történet megírása?

Ha jól haladok és az egyéb teendőim nem viszik el az időmet, hanem rendszeresen tudok írni, akkor körülbelül 6 és 10 hónap között meg lehet írni egy 400-500 ezer karakteres könyvet. Ez a könyv ilyen szempontból kicsit nehezebben született, ennek az alapötlete még akkor született, mikor a Hontalan lelkeket befejeztem. Akkor el is kezdtem írni, viszont kb. 100 oldal után ez abba maradt, más dolgokat írtam, mással foglalkoztam, de mindig-mindig visszahívott. Azért hagytam abba, mert úgy éreztem, nem él bennem a történet, így nem erőltettem. Úgy gondoltam, ha engem nem érdekel, akkor mit szenvedjek vele, mást akkor miért érdekelne. Előbb-utóbb ahogy teltek az évek, egyszer csak előbukkant, hívogatott és mindig formálódott. Majd leültem, hogy gatyába rázzam ezt az egészet, visszamentem az elejére és újból összeraktam a történetet, ez 4-5 hónap alatt sikerült is, de belevéve az első időszakot, amikor ezzel foglalkoztam, azzal együtt 7-8 hónapot vett igénybe.

7. Milyen simítások voltak szükségesek az első, nyers vázlathoz képest?

Érdekes, mert én sose erőltettem, hogy a történet arra menjen, amerre én akarom. Szerintem akkor működik ez jól, ha csak figyeled a karaktereket, és nem rá akarom erőltetni a szereplőre az elképzeléseimet, hanem hagyom módosulni. Egy érdekes változás, hogy az egyik főszereplő, a nyomozónő teljesen tervezetlenül került a képbe a történet közepén. Egyáltalán nem terveztem, hogy jön egy nyomozónő, aki dinamikus, céltudatos, agilis, egyszerűen csak jött. Ismét felbukkantak a kérdések; Ki ez a nő? Miért ilyen laza? Mitől ilyen magabiztos? Ezután elkezdtem az új ehlyzetet összerakni és elvittem ebbe az irányba a történetet, mert azzal, hogy ő megjelent teljesen más irányba ment a vége. Az lett volna az eredeti koncepció, hogy Eddie fogjul ejti az anyukáját, teljesen elveszti önmagát. Ezt a folyamatot szerettem volna bemutatni, hogy hogyan változik meg az ember szépen apránként, illetve a pszichológiai oldalát, hogy hogyan kezd el a környezetével másképpen viselkedni, amink ott lett volna a csúcspontja, hogy olyan szinten elfajul a dolog, hogy azt, aki a világra hozta hetekig fogságban tartja és bántalmazza. Valószínűleg egyszer azért is hagytam abba az írását, mert menetközben számomra annyira borzalmasnak tűnt, hogy nem akartam ebbe az irányba vinni, aztán jött az új szereplő, így lett belőle valami más. Tehát, nagyon átalakult.

8. Szoktál vázlatot készíteni egy történet megírása előtt?

Nem kimondottan, amikor már nagyon dolgozok egy könyvön, egyszerűen abban élek, és amikor vannak ötleteim, akkor azokat leírom gyorsan. Ez nálam úgy néz ki, hogy van egy kis vonalas füzetem és mikor elkezdek írni, írok egy jegyzetet, de igazából nem is emlékszek, hogy valaha visszanéztem volna. Például a Fekete esernyős férfinál szeretettem volna a végére egy csavart és beleírtam a füzetembe, hogy a szimbólum, ami a regény elején volt, hol tűnjön fel a végén ismét, utalásként. Mégse kellett ebbe a füzetbe többször belenéznem, mert azzal, hogy egyszer leírtam, megjegyzem. Tehát, csak ilyen szinten készítek jegyzetet, de hagyom, hogy a történet éljen, mert ahogy már említettem, azzal, hogy nem él, nincs létjogosultsága. Egyébként is, attól, mert leírtam, lehet, hogy más lesz a vége, elkanyarodik a történet, pl. valakit meg akarok ölni, de nem hagyja magát.

9. Gondolkodtál már azon, hogy megpróbálod publikálni külföldön is a könyved?

Igen, volt is pár ilyen megkeresésem, még a Hontalan lelkek megjelenése után kerestek meg kiadók azzal, hogy szeretnének megjelenteti könyveket tőlem. Nagyon erős elképzeléseim vannak azzal kapcsolatban, hogy mit akarok, azért is nem egyeztem meg pár kiadóval, mert rögtön meg akartak venni több könyvet előre, én viszont nem akartam olyat eladni, amit nem is tudom, hogy meg akarom-e egyáltalán írni. Szeretem, ha én csinálhatom a kampányt, kitalálhatom, hogy milyenek legyenek a vizuális anyagok, megtervezem a borítót, kitalálom, hogy milyen legyen a könyv, ez a szabadság pedig nem mindenhol volt meg. Nem akarok olyan könyvet, ami nekem nem tetszik, ezért is nem valósult meg a külföldi publikálás. A Mogul Kiadónál megvan az a szabadkéz, amire vágyom és vannak arra törekvéseink, hogy külföldön is megjelenjen az egyik regényem. Sőt, jelenleg a kiadónál, mint művészeti igazgató dolgozok, nekem kell a többiek kampányát felépíteni, menedzselni. Mivel ezen a szakterületen volt tapasztalatom, reklámügynökséget vezettem évekig tudtam, hogy pontosan miről is van szó, mi fog működni. Nagyon tudatosan építem fel a facebook oldalamat is, emlékszem, amikor 2-3 évvel ezelőtt a facebook oldalamon volt 157 követőm, annak ellenére, hogy írtam egy olyan könyvet, amit több ezer példányban fogyott el. Nagyon tudatosan elkezdtem foglalkozni az oldallal, és jelenleg közel 8000-ren követik, igaz nem szeretem magam mutogatni, de kommunikálni kell, amit viszont szeretek.

10. Mi változott az életedben mióta megírtad A gonosz új arcát?

Minden, tehát semmi. Megrohannak a rajongók a metrón, de mivel nem járok metróval, így nem tudnak megrohanni, lesötétített kocsival járok, hogy ne lássák, én vagyok. Komolyabbra fordítva a szót, igazából nem változott semmi. Ami számomra lényeges, hogy a szüleimnek fontos a könyveim sikere. Nagyon érdekes kamaszkorom volt, a lányos anyák rémálma voltam, így én voltam a fekete bárány a családban, most pedig büszkék lehetnek rám a szüleim, de ezek ellenére természetesen mindig mellettem álltak és támogattak. Jó érzés, hogy pl. most is a booklineon annak ellenére, hogy semmiféle kampány nincs, megint a top 10-ben a hatodik volt A gonosz új arca, ez ad egy kis hajtóerőt. Most, hogy jobban meggondolom, a hajtóerő változott meg, azt mondtam magamnak, hogy bár sok dologgal foglalkozom, az írással nem tehetem meg azt, hogy 5 évig nem írok egy új könyvet. Mondhatnám, hogy ez valahol teher is lehet, de én nem érzem annak, mert szeretem csinálni, érzem a felelősséget, de van mögötte egy nagyon jó hajtóerő. Örülök, hogy ez így alakult, szeretem, hogy sok visszajelzés érkezik és látom azt, hogy megérte. Mikor jönnek a visszajelzések, az emberek azt írják, hogy milyen sokat adott nekik a történet, mennyire szeretik, akkor úgy érzem, elértem a célom. Például sok nő írta, hogy A gonosz új arca elolvasása óta leiratkozott az online társkeresőről, mert őket ennyire sokkolta. Ha csak egy kicsit is elgondolkoznak, hogy az internetes profilok mögött bárkinek kiadhatják az emberek magukat, az klassz.

11. A regényedben van olyan karakter, akit valós személyről mintáztál?

Minden karakterben ott vagyok én is, csak mindegyikben másképp, valamint minden karakterbe megfigyelések vannak belegyúrva. Van olyan karakter, aki konkrétan egy személy és egy picit raktam hozzá, de a karakterek nagy része megfigyelésből áll. Úgy gondolom, hogy egy író legyen jó megfigyelő, mert így tudja a mondanivalóját átadni. Szerintem szintén fontos még, hogy mindenki találja meg a saját hangját és ezzel megtalálja a saját olvasóit.

12. Miért pont Sank Townt, New Yorkot, Arizónát és Londont választottad a történet helyszínének?

Ez nagyon érdekes, mert az egyik egy fiktív város, valós környezetben, ezt azért írtam így, mert azt, hogy egy a valóságban is létező város milyen, azt nem fogom tudni visszaadni, mert ahhoz el kell mennem és meg kell néznem. Viszont egy fiktív város esetében, amit gyakorlatilag én építek föl egy valós környezetbe, valós kultúrával, működőképes ez a dolog. Arizóna, New York és London esetében a történet végénél az időzónákkal tudtam egy kicsit játszani, ez volt az egyik szempont, amiért ezeket a helyszíneket választottam.

13. Mi alapján választottad ki a szereplők nevét?

A szereplők nevét nem szoktam előre kitalálni, mindig mikor megformálom a karaktereket és elképzelem, akkor beugrik egy név, például Eddie karakterénél azt gondoltam, hogy ő olyan eddies. Értelemszerűen egy könyvnél azt is kell nézni, hogy jó hangzatú neveket válasszunk.

14. Melyik a kedvenc könyved a saját témádban, kategóriádban?

Stephen King könyveit szeretem, a Ragyogás egy induló volt nálam, Peter Straub Ghost Storya egy nagyon jó történet, nagyon jól felépített regény, nagyon szerettem ezt a könyvet ebben a témában. Egyébként mindent olvasok, egyedül, amit nem, de pótolni fogom, az a Young Adult kategóriájú könyvek. Láttam néhányat, ami jónak tűnik, olvasok könyves blogokat és látom, hogy milyen könyvek érdeklik most az embereket, néhány pedig felkeltette az érdeklődésemet.

15. Más műfajban is kipróbálnád magad?

Mindenképpen, próbálok is kísérletezgetni, nem szeretnék leragadni egy műfajban. Annak idején azt gondoltam, hogy csak horror könyveket fogok írni, de aztán jött a többi ötlet, s ha az a történet egy thriller volt misztikus szállal, akkor thriller lett. Amin most dolgozok, ismét egy misztikus thriller, de van benne egy kis soft sci-fi szál, viszont nem krimikén, inkább thrillerként van felépítve, sokkal sejtelmesebb. Ki akarom más műfajban is próbálni magamat, például van a Júdás bölcsője, az egy kémregény ötlete. Abban nem vagyok biztos, hogy ezen a nevemen szeretném írni, lehet, hogy azt egy magyar néven fogom megjelentetni, de valószínűleg azt se a saját nevemen. Kimondottan romantikus könyvet biztos, nem fogok írni, az nem én lennék, nem is tudnám megírni. Viszont van ötletem háborús regényre, szeretnék II. világháborús eseményt feldolgozni, de attól tartok, hogy itt is képbe fog kerülni a misztikus szál.

16. Tudnál mesélni A fekete esernyős férfi című regényről? Miért Magyarország a helyszín?

Ez a történet egy kisfiúról szól, akit egy elhagyatott helyen találnak, Dobogókőn, 1980-ban. Mivel nem találják a szüleit, nevelőszülőkhöz kerül és ezen a helyen a gyermeknek természetfeletti képességei megnyilvánulnak. 2 hónapon belül elviszik, azzal az ürüggyel, hogy megtalálták az igazi szüleit, majd kiderül, hogy mégsem találták meg őket, a gyerek után minden nyomot eltüntetnek. Fény derül rá, hogy akik elmentek érte, azok a magyar állambiztonság tisztjei. Maga a történet több szálon fut, ráadásul van egy jelen, a prológus a jövőben, 2016-ban indul, majd a történet 2015-ben játszódik, valamint folyamatosan jön elő a ’80-as években játszódó történet. A mai történet szál egy magyar újságíró lányról szól, illetve a barátjáról, egy 30-as üzletemberről. Előjön, hogy mennyire bírja el a barátságuk azt, hogy szerelem lesz belőle, megmerik-e kockáztatni vagy sem. Ennek egyébként az alapötlete az Apokalipszis harsonái nevű különleges hang volt, amit a világ különbözőbb pontjain is hallottak, például Magyarországon is. Ez a két szereplő ebben az ügyben kezdenek el nyomozni, oknyomozó újságíróként akarnak erről egy cikket csinálni. Párhuzamosan velük, a nyomozás során, a helyszíneken megjelenik egy férfi, fekete esernyővel, kalapban, öltönyben, viszont poros cipővel. Menetközben a szálak elkezdenek összefutni, a múlt beér a jelenbe, így a szereplők ezen a ponton összekapcsolódnak, és közösen viszik tovább a történetet. A műben sok olyan esemény van, amelyről az emberek azt gondolják, hogy fikció, miközben valós.

17. Készülsz esetleg könyvsorozattal?

Nem írnék történetet 5-10 részen keresztül, nem érzek arra késztetést, hogy ugyanazokkal a szereplőkkel, ugyanazokkal a helyszínekkel dolgozzak, mondjuk 10 éven keresztül. Nálam maximum a trilógia, ami szóba jöhet, az egyik trilógia a Hontalan lelkek, aminek az első része átdolgozva ismét meg fog jelenni, utána pedig meg fog jelenni a második, illetve a harmadik rész, ezzel pedig le lesz zárva a történet. A fekete esernyős férfi esetében felmerült bennem, hogy esetleg tovább írhatnám. Valószínűleg fogok vele írni történetet, de az nem szervesen fog ehhez kapcsolódni, hanem valószínűleg a karaktert fogom újra egy másik történetbe érdekességképpen beemelni. A gonosz új arcában Gepsy annyira erős karakter, hogy biztosan fogok írni még vele néhány történetet, amelyben nyomozóként fog feltűnni. A Hontalan lelkek folytatásával kapcsolatban éveken keresztül kaptam olyan leveleket, amelyben folytatásról érdeklődtek. Nem akartam megírni, mert úgy terveztem, hogy a történet folytatásában felnőttként lesz jelen a fiú, emellett azt szerettem volna, hogy valós időben is teljen el annyi idő.

18. Szoktál olvasni szabadidődben?

Igen, nagyon sokat olvasok, kevés szabadidőm van, de most már egyre jobban ráálltam arra, hogy ha van egy kicsi időm, akkor leülök és egy fél órát-órát olvasással töltök, rendszeresen olvasok és szerintem kell is.

19. Ki a kedvenc íród?

Stephen King, Peter Straub, de szívesen olvasok életrajzi könyveket, nem rég olvastam Truman Capote Hidegvérrel c. könyvét, ez egy dokumentum regény.

20. Kedvenc műfajod?

Thriller, krimi, misztikus horror, nem régiben fedeztem fel a dark fantasyt, amit szívesen olvasok, ami érdekes, ugyanis nekem kimaradt a fantasy, nem olvastam a Gyűrűk urát, a Harry Pottert, mert nem akartam addig elolvasni, amíg mindenki ezt olvassa. Harry Potter esetében szerintem zseniális ötlet, hogy ahogy nőtt fel a célközönség, úgy lett a történet egyre sötétebb, a terjedelem pedig egyre hosszabb.

21. Van példaképed? Ha igen, miért ő?

Aki nagy hatással volt rám, az egyértelműen Stephen King, mert neki köszönhető, hogy megtetszettek az ilyen típusú történetek, az olvasás, mint élmény, illetve az, hogy azt mondtam, igen, én írni szeretnék. Szerintem vitathatatlanul olyan magasságokra emelte ezt a műfajt, olyan profizmussal dolgozik, zseniális, hogy tudja, hogyan kell felépíteni egy személyiséget.

22. Ki az a szuperhős, akinek a bőrébe bújnál egy napra?

Egyértelműen Batman, ő szívesen lennék, mert ő az a szuperhős, aki emberi, nem tud repülni, nem tud feltapadni a falra, esendő is tud lenni, benne ott van az ember sötét oldala, ami mindenkiben ott van, tehát mindannyian küzdünk a saját démonainkkal. Ő pedig egy olyan szuperhős, akinek a saját démonaival is meg kell küzdenie. Különben is, a mondás is tartja, légy mindig önmagad, kivéve, ha Batman lehetsz, mert akkor legyél inkább Batman.

23. Milyen természetfeletti lény lennél szívesen?

Vámpír szívesen lennék, gyermekkoromban a vámpír az még vámpír volt, tehát az eredeti vámpírra gondolok, nem a mai divatos csillogó változatra.

24. Mit jelent számodra a siker?

Számomra az önmegvalósítást jelenti, mindig volt bennem egy küldetéstudat valami irányába, mindig megálmodtam magamnak valamit és azt el is értem. Addig mentem, amíg meg nem csináltam, s hiába mondták mások, hogy ez nem fog menni, nem érdekelt, hogy mint mondanak, én csináltam. Hittem, hogy működni fog, mindig pozitívan álltam a világhoz.

25. Hogy látod magad 5 év múlva?

A Mogul Kiadóval van már arra törekvésünk, hogy az új könyvnek, ami meg fog jelenni, elkészüljön az angol fordítása és megnézzük, hogy a külföldi piacon elkezdjük menedzselni. Azért is ezt választottam, mert magyar helyszínen játszódik, nyugaton pedig érdekes lehet egy történet a Balkánról, – mert Magyarország nekik a Balkán – emellett szerepel a történetben egy picit az adott kor lenyomata, főleg úgy, hogy szerepel benne múltba idézős rész is. Tehát, 5 év múlva mindenképp úgy látom magam, hogy lesz már külföldi megjelenésem, illetve célom, hogy mindenképpen egy 5 éven belül a munkámmal minél több embernek tudjak adni, és minél szélesebb kört tudjak megszólítani arra, hogy elfogadottabb legyen a misztikus irodalom Magyarországon. Emellett minél szélesebb körben szeretnék ismert lenni, ráadásul az összesített toplista első három helyén folyamatosan szerepelni szeretnék.

26. Mit üzensz azoknak az embereknek, akik most szeretnék megjelentetni a könyvüket?

Először is azt, hogy olvastassák el az írásukat másokkal, olyanokkal, akikben megbíznak. Ezután keressenek egy kiadót, ilyenkor mindig azt mondom, saját tapasztalat alapján, hogy a Mogul Kiadót keressék meg. Ugye már említettem, hogy 2010-től sorban jöttek a megkeresések, de sehol nem volt meg az a háttér, amire azt mondtam, hogy adnak annyi szabadságot, és támogatnak annyira, hogy úgy szülessen meg a könyvem, ahogyan szeretném. Olyat például ne csináljanak, hogy csak úgy elküldenek egy kiadónak egy kéziratot. Először is, írjanak egy levelet, küldjenek esetleg pár oldalt az írásból, de ne azzal kezdjék, hogy rögtön átküldenek egy komplett kéziratot a kiadóknak. Írjanak minél többet, ne az legyen, hogy megírnak egy regényt és annak meg kell jelennie, nem baj, ha néhány írás a fióknak készül. A másik fontos dolog, hogy higgyenek magukban, viszont a kritikákat szeressék és fogadják el, mert a kritikára szükség van, illetve olvassanak sokat. Ha pedig van egy kéziratuk, amit úgy éreznek, hogy érdemes kiadatni, akkor keressék fel a Mogul Kiadót, ugyanis a kiadónál van egy új program, amely során az ember kap egy szakmai véleményezést, ez alapján pedig eldöntheti, hogy merre kell fejlődnie.

27. Mit üzensz az olvasóidnak?

Az új könyvem szeptember 5-én fog megjelenni, legyenek türelmesek és nyugodjanak meg, mert van még mit mesélnem, rengeteg történet kavarog a fejemben.

Köszönjük a válaszokat!

Készítette: Macsii

Reklámok