Egyszerűen nem tudjuk megunni a Book Tagek gyártását, és kitöltését. Mostanra már nem is kérdés, hogy ha projekt, akkor ez biztosan szerepel az extrák között.
Protocsillag – Egy kezdetleges könyv, amire ráfért volna még egy kis alakítás.
Protocsillagnak nevezzük a csillagfejlődés első fázisát, amikor a csillag kialakulóban van.
Cersei: Falling Kingdoms – Királyok harca. Ennyire életképtelen szereplőgárdából jó könyvet gyúrni erős lehetetlenség volt, és nem is sikerült. Az már megint más kérdés, hogy Sabine karakterének kiiktatásával a normális ellenállástól is sikerült megfosztani az olvasót. Cserébe Cloé maradt, akinek minden mozdulatától csillagokat láttam, de biztos vagyok benne, hogy párszor ő is, hiszen a cselekvésismétlés kevésbé szórakoztató síkján nem egyszer taknyált el egy kőben.
RavenS: Morgan Rhodes: Falling Kingdoms. Alapvetően jó kezdés volt, de erősen bevezető szaga volt az egésznek, ami ekkora sorozat kezdőköteténél nem is csoda. Várom a folytatást, és hogy alakuljon kicsit a helyzet!
Lorelei: Morhan Rhodes: Falling Kingdoms
Nagyon tetszik a világ és az alapfelépítés, a karakterekben is van potenciál, csak kicsit tovább kell várni az ő igazi fejlődésükre. Lévén ez egy kezdőkötet, ezek a hibák mondhatni elnézhetőek, ám csak azért, mert első rész, még nem kéne hiányolni a dolgokat.
Zhatria: Az emlékek őre, jó ötlet, érdekes karakterek lehetőségekkel teli világ. Ami nekem a problémám volt, hogy a könyv csak egy váz volt. Erre még kellett volna, hús, inak, izomzat stb. Nekem egyszerűen inkább volt egy vázlat mintsem egy rendes regény. Még legalább 200 oldal kellett volna, nem is a cselekmény kifejtésére, hanem a világ kerekítésére.
Mancs: Ez nálam sajnos a Mikrofonpróba. Annak ellenére, hogy a mai fiatalságnak/ról szól, azt gondolom, hogy nem sikerült igazán átadni az üzenetet, illetve a történetet. Sok olyan elem van benne, ami nemcsak messze áll a mai fiataloktól, de általánosságban is elbírt volna még egy kis alakítást.
Vörös óriáscsillag – Egy könyv, amiben a szereplők között nem volt meg az a bizonyos egyensúly.
Szubóriás állapotban a csillag belső egyensúlya még nem alakult ki.
Cersei: Meg fogsz lepődni, de nem a Díl. Elsőre nekem a Caraval jutott eszembe, mégpedig Tella okán. Az egész kötet alatt idegesített, botrányosan béna karakterként tartom számon (So-So ezért biztos megöl). Scarlet még el is ment, Legend személye körül jó volt a misztikum, a többiek mintha ott se lettek volna. Egyszerűen annyira nem egészítették ki egymást a karakterek, hogy még a történet rovására is ment szigeti vetyengésük.
So-So: Ilona Andrews: Hidden Legacy sorozata. Egyensúly? Ezek között a karakterek között? Lehetetlen komolyan, ha épp nem egymással cicáznak, valaki más akarja eltenni őket láb alól, de fantasztikusak együtt. Csak inkább hasonlítanám Nevadát és Mad Rogant egy atombombához, mint jin-janghoz. A szubóriás stimmel ;D.
Noémi: Kiera Cass – A Korona című könyvében én Eadlyn és Erik karaktere közt nem éreztem egyensúlyt, sem azt, hogy ők összetartoznának. Tulajdonképpen a sorozat végéig nem éreztem egyik férfi karaktertét sem befutónak, hiszen a köztük és a főhősnő közti kapcsolat semelyik esetben sem volt túl lehengerlő.
Zhatria: A Vörös királynőben volt hiányérzetem, egyszerűen a két főszerepló között (akiket az író egymásnak szánt) nem volt meg az egyensúly, a kapocs. Én úgy de úgy drukkoltam, hogy úgymond a második testvérrel jöjjön össze. Végre valami izgalmas könyv lehetett volna belőle, nem a szokásos kiszámítható jókisfiú a nyerő dolog.
Fanni: A végzet ereklyéiben egyáltalán nem volt egyensúly. Az egyik karakter cseszett jó volt, míg a másik (ld. Clary) egy nagy tehetetlenségkupac volt.
Univerzum – Egy könyv, ami a világmindenséget jelenti számodra.
Netra: Sarah J. Maas: Tüskék és rózsák udvara – Ez az ultimate kedvenc könyvem, amit bármilyen booktag bármelyik pozitív kategóriájába be tudok írni. Mert ez a könyv egy REMEKMŰ, egyszerűen felfoghatatlanul imádom.
So-So: Nyilván az összes, amit hajlandó vagyok megvenni. Mondjuk, aminek nagyon örültem, hogy előolvashattam a Papírmágus szerzőjének külföldön tavasszal megjelenő könyvét a The Plastic Magiciant. Annyira aranyos, hogy megzabálom.
Lorelei: Nem tudok rámutatni egyetlen csillagra az égen és kijelenteni, hogy az a kedvencem. Ahhoz túl sok fényesen ragyogó égitest próbálja elnyelni a sötétséget.
Noémi: Diana Gabaldon Outlandere teljes fordulatot jelentett az életemben. Kevés könyv van rám olyan hatással, hogy képes valamit a mindennapjaimhoz, a valósághoz, a személyiségemhez hozzátenni, de ez a könyv ilyen volt.
RavenS: Philip Pullman: Az Úr sötét anyagai trilógia. Ne kérd, hogy válasszak a három könyvből 😀
Lexa: ACoTAR. Legalább is jelenleg mindenképp, ugyanis hamarosan kezdem a harmadik befejező részt, úgyhogy már nagyon kezdek megint visszaesni Rhys, Feyre és a többiek világába.
Mancs: Katja Millay: Nyugalom tengere. Erről a könyvről fangirling nélkül nem tudok beszélgetni senkivel. Imádom, imádom, imádom.
Fényév – Egy könyv, ami nagyon távol áll a stílusodtól.
Netra: Holly Black – Cassandra Clare: A vaspróba – az ifjúsági regények, pláne, ha természetfeletti elemekkel vannak bővítve, mindig is nagyon távol álltak tőlem, még amikor én jelentettem a célközönséget is (kivételt képeznek ez alól a Percy Jackon könyvek, azokat szerettem). Így hát nem volt valami nagy meglepetés, amikor A vaspróba is nehezen akart lecsúszni.
So-So: Wild Cards (Fekete lapok). Nem azért mert alapból nem szeretem a fantasyt, meg a sci-fit, de ennek a könyvnek konkrétan nem tudom meghatározni a stílusát, olyan mindenféle. Ennek ellenére szerettem.
Noémi: 2017-ben elolvastam a Chloe, a titokzatos című ifjúságnak szóló sci-fit. Bármennyire is aranyosnak és jól megírtnak találtam a történetet, a sci-fi még mindig nem az én világom, bár az idei új Star Wars film még az én tetszésemet is elnyerte. Ettől tovább azonban nem terjed a műfaj iránti rajongásom.
Fanni: Leiner Laura könyvei, valamint a LOL regények számomra élvezhetetlenek. Nemhiába kerülöm el őket messzire még a könyvesboltban is.
Zhatria: Azt hiszem ez nem más mint a SZAKIRODALOM. 2 oldalnál tovább soha nem jutottam.
Űrutazás – Melyik karakterrel fedeznéd fel a világűrt? Miért?
Cersei: Chewbakka biztosan segítene, ha előtte nem fulladok meg a testszagától, vagy hányom el magam, ha vedlik.
Netra: Tarver Merendsennel Amie Kaufman: Lehullott csillagok c. könyvéből. Vele bármikor bárhova el mernék indulni, még akár a galaxis másik felébe is, tuti, hogy akármilyen akadály elé nézünk is, feltalálja magát és így vagy úgy, de megmenti a bőrünket.
RavenS: Carswell Thorne kapitánnyal, természetesen. Ha már lopott öööö szerzett egy csini hajót.
So-So: Szellemmel, az Oculusból. Vagyis ő karakter? Hmm a programja valószínűleg sok karakter szóval maradok nála. Felfedezzük a világűrt és meghódítjuk, jó 2018-as terv nem?
Zhatria: Calderon jer velem, nem kell neked a csini japán csaj. Válassz engem, csak te meg én meg a csillagok 😀
Fekete lyuk – Egy karakter, akinek az agya helyén egy fekete lyuk található.
Netra: Drága, egyetlen Royal Reed-em, végre téged is beírhatlak valahova. ❤ Sajnos téged sem az eszed miatt szeretnek a lányok, az tuti.
RavenS: A komplett Pokoli szerkezetek szereplőgárda Magnust és a macskát kivéve.
Noémi: Liv Silber éppen ilyen karakter, de a szó pozitív értelmében. Egyszerűen ennek a lánynak a gondolkodásmódja teszi az egész könyvsorozatot annyira élvezhetővé, hiszen kicsit elvont, humoros, szókimondó, határozottan nem mindennapi.
Fanni: Már egyszer említettem, de akkor ismét megnevezem. Hello Clary! Nagyon sokan szeretik, de én a falra mászom tőle.
Lexa: Clary a Csontvárosból. Illetve az összes Díl szereplő.
Mancs: Kedvenc legbutább karakterem Penryn Young az Angelfallból. Annyira sötét az a lány, hogy nem tudom elmondani. Azt hiszem, akkor adtam fel végképp a harcot a lány megkedveléséért, amikor egy sötét szobában, teljesen egyedül hagyta a beteg anyukáját, amíg ő elment megmenteni az angyal pasiját. What the hell?
Ha tetszett a bejegyzés látogass el a Facebbok oldalunkra is!
Prológus - Egy jó könyvhöz. 