Lépj a jövő útjára!
2066 – Philadelphia. Themisz, a titokzatos szuperszámítógép mindent lát, még a jövőt is. Kiszámítja, hogyan boldogulhat legjobban az emberiség.
Digitális jósok súgják meg a jövőt, ám az egyikük meghal, miközben Jarrednek, a zsoldosnak egy döbbenetes üzenetet mutat.
Vajon rendszerhiba vagy valóban a jövőt fedi fel?
Az események láncreakcióként követik egymást.
Rejtélyes szervezet lendül mozgásba, hogy a virtuális térbe börtönözött, testetlen hacker segítségével megfejtse a Themisz titkait. A meghasonlott zsoldos döntésre kényszerül véres állandóság és küzdelmes változás között. Yolanda, a reflektorokhoz szokott riporternő szembesül a kíméletlen valósággal. Vajon él a csábító ajánlattal? Engedi, hogy maga a jövő költözzön be saját húsába és csontjába? Victor, a cég vezérigazgatója is nyomozásba kezd, hogy olyan sötét titkot fedjen fel, amitől még őt is óvják.
Mi valójában a rejtélyes Themisz?
Harc kezdődik a valóságban és a kibertérben egyaránt. Már nem csak Themisz a tét, hanem a szabadság. Vajon a test vagy az elme szabadsága fontosabb?
Bakti Viktor könyvére elsősorban a borítója miatt figyeltem fel, de aztán elolvasva a fülszöveget, érdekesnek találtam a történetet. Gondoltam, egy jó kis sci-fi valami nagy gonosz céggel a háttérben. Na igen, ez így is lett. Csak nem számoltam vele, hogy ennyire sokkoló lesz a regény. Talán már túlságosan belerázódtam a Hunger Games féle YA disztópiák világába, és elszoktam az ilyen stílusú könyvektől. Brent Weeks regény sorozata, az Éjangyal trilógia járt közben a fejemben. A két író habár teljesen más világot mutat be, mégis ugyanazzal a nyers őszinteséggel ír.
Mert mi van a mai regényekben?
A jó mindig győzedelmeskedik a gonosz felett, habár törekednek nem csak feketén – fehéren ábrázolni a karaktereket, mégsem megy olyan könnyen az a szürke. Ebben a regényben a karakterek szürkék, igazán emberiek, nem akarnak hősök lenni, csak túlélni.
Ezenkívül pedig az író szembesít minket egy világgal, amiben bármi megtörténhet, pontosan ahogy a valóságban is. Korrupció, prostitúció, kihasználás, pénz, hatalom. Amikor a kényelmes fotelünkbe bevackolva olvasunk könyvet, iskolába járunk, vagy napi apró-cseprő problémáinkkal vagyunk csak elfoglalva, mi sem próbálunk világot váltani. Hiába tudjuk, hogy máshol rosszabb, vannak gonosz emberek, de amíg nem zargatja közvetlenül az életünket, addig mi se foglalkozunk vele. Az Integrálva ezt nem hagyja, akaratlanul is, miközben olvastam a sorokat, eszembe jutottak azok a szörnyűségek, amik a mi világunkban, épp most is zajlanak. Amik mellett nap mint nap elmegyünk az utcán és csak elfordítjuk a fejünket.
Bevallom nem vártam ilyen őszinteséget ettől a könyvtől, még akkor sem, ha hard selection kategóriába sorolták. Bárki, aki el szeretné olvasni ezt a könyvet, az készüljön arra, hogy valóban nem lesz egy könnyű sétamenet.
De most már kezdek felocsúdni, úgyhogy beszélek egy kicsit magáról a történetről is.
2066-ban járunk, az összes szuper kütyüt, amit el tudok képzelni, az itt már a valós életben is szerepet játszik. A világot több szereplőn keresztül mutatja be nekünk az író, akiknek a sorsa a történet folyamán megmásíthatatlanul összefonódik.
A világ kasztokra osztódik, de ezek nem átjárhatatlanok, ha keményen tanulsz és tehetséges vagy, akkor feljebb tudsz kerülni. Érdekes koncepció, de szerencsére nem erre helyeződik a hangsúly a regényben (túl sok kasztos sztorit olvastam már), hanem egy új rendszer, program megalakulásának adja a hátterét és ennek bevezetésére ad lehetőséget. Ez egy számítógépes rendszer, ami logikailag pártatlanul dönt gazdasági helyzetekben. A Themisz a rengeteg beérkező adatból tudja kinyerni a megfelelő döntést, előre látni úgymond a jövőt. De ennek ára van, az adatokat csak úgy kaphatja meg még pontosabban, ha mindent lát. Szóval az úgymond magánélet oda lesz, és ez ellen lázad fel az emberek jó része. De habár ez is fontos cselekmény szála a könyvnek nem ez a legfőbb.
Akárhogy is próbálom a megfogalmazásában, egyszerűen nem megy spoiler nélkül. A lényeg, hogy amikor rájössz, hogy az egyik szál hogyan kapcsolódik a másikhoz és mi is folyik igazából a Themszisznél, nos akkor kiráz a hideg.
Pár szót a karakterekről:
Jarred, a zsoldos, vele kezdődik a történet. Ő és a felesége babát várnak, ezért elmennek egy jóshoz, hogy kiderüljön minden rendben lesz-e. Az ott történtek indítanak el egy lavinát ami majd a végkifejlethez vezet. Jarred alapvetően nagyon szimpatikus, mindene a családja és bármit megtesz értük. Az író pedig elég kegyetlen döntések elé állítja, néha már tényleg sajnáltam.
Yolanda, a szuper szexi szőke újságírónő. Bevallom az ő karaktere annyira nem volt szimpi. Kifejezetten egy karriermániás spiné de ahogy haladtunk a történetben és kiderült a múltja, illetve sok minden történt vele, amiktől kirázott a hideg úgy egyre jobban megkedveltem. És sajnáltam.
Delphoi: huhha hát nem tudom. Kétségkívül az ő története a legérdekesebb. De közben szörnyű volt olvasni.
A könyv egy remek, váratlan fordulatokkal megírt mű, ami egy nem is olyan távoli jövőt fest le nekünk. Mindenképp felkerül a polcomra, és a végéből sejteni lehet, hogy a történet korántsem ért véget. Kíváncsian várom a folytatást.
Gyenge gyomrúaknak nem ajánlom!
Borító: 5/4
Cselekmény: 5/5
Szereplők: 5/5
Prológus - Egy jó könyvhöz. 