Veronica Roth a Beavatott-sorozat után újabb könyvet adott ki, amely magyarul az Árnyak és jelek címet kapta. Ez egy duológia első része, amely sci-fi és Young Adult elemeket foglal magába. A történet két szereplőről szól, akik egymással teljesen ellentétes kultúrákban nőttek fel, azt tanulva, hogy ellenségként kell tekinteni a másikra. Egészen addig a napig, amíg Akost és testvérét el nem rabolják és Cyra országába nem hurcolják szolgának. Innentől kezdve egy lebilincselő történetet olvashatunk a sors elleni és a szabadság kivívásáért folyó küzdelemről, miközben a szereplők próbálják megtalálni önmaguk valódi énjét.
Sokan az írónő neve miatt kezdtek bele a könyve, ami érthető az eddigi könyvei elsöprő sikerét tekintve, azonban elég megosztó vélemények születtek róla. Nekünk személy szerint pozitív élmények maradtak meg az Árnyak és jelekkel kapcsolatban, így ebben a bejegyzésben kigyűjtöttük Nektek 10 kedvenc idézetünket a regényből.
„– Már ébredés előtt vesztettél – közöltem vele. – Első lecke: a legkönnyebben úgy nyerhetsz meg egy küzdelmet, ha elkerülöd. Ha az ellenfeled mély alvó, vágd el a torkát még ébredés előtt. Ha lágy a szíve, játssz rá az együttérzésére! Ha szomjas, mérgezd meg az innivalóját. Fogod?
– Vagyis dobjam ki a becsületességet az ablakon?
– Becsületesség – fújtam megvetően. – A becsületnek nincs szerepe a túlélésben.”
„(…) az, ami most vagyok, nem kell, hogy állandó állapot legyen.
Talán megváltozom. Talán most is változom éppen, pusztán azáltal, hogy hiszek abban, hogy képes vagyok rá.”
„Különös rádöbbenni, hogy az ember legrosszabb ellenségeit is szereti a családja.”
„ – Tudom, mi vagyok.
– Ó? És micsoda?
– Egy kés – jelentettem ki. – Egy forró piszkavas. Egy rozsdás szög.
– Több vagy ezeknél.”
„Tudom, milyen olyasvalakivé változni, akit utálsz. Tudom, mennyire fáj. De az élet tele van fájdalommal. (…) És sokkal többet vagy képes elviselni, mint hinnéd.”
„Nem tudhatod, hogyan fog rád találni a sorsod, és nem tudom én sem. De addig is, bármi lehet belőlünk.”
„- A lázadásban való részvételed miatt volt, hogy … – Isae meglengette a kezét az arca előtt. – A szemed?
– Ez? Ja, két szemem van, csak szeretem a szemkötőt – felelte Teka.
– Tényleg? – kérdezte Cisi.
– Nem – vágta rá Teka, mire mindenki nevetett.”
„A jóságommal kapcsolatban nem voltak törékeny illúziói, amiket szétzúzhatott volna az igazság. De így is elfogadott engem. Így is kedvelt.”
„- Három látomás – kezdte Sifa. – Az elsőben napkelte előtt elhagyjuk ezt a helyet, hogy senki ne lásson meg minket a tetőn keletkezett lyukon át.
– De… azt a lyukat maga csinálta – szakította félbe Teka. Akos gondolta, hogy gyorsan elmúlik az áhítata. Teka nem tűnt az értelmetlenség hívének. – Ha tudta, hogy el kell mennünk miatta, talán nem kellett volna kilyukasztani a tetőt.
– Örülök, hogy követed az elhangzottakat – válaszolta Sifa nyugodtan.”
„- Jól vagyok – mondtam, végigsimítva ezüstös nyakamon.
– Most nem muszáj jól lenned.”
Prológus - Egy jó könyvhöz. 