Willa sportoló (focista), akinek az olimpia és a hírnév lebeg a szeme előtt. Viszont ehhez előszőr teljesítenie kell az egyetemi óráit és nem megbukni. Ami nehezen megy, hiszen a mellette ülő srác figyelmen kívűl hagyja és nem szól hozzá, így az órai jegyzeteket sem tudja megszerezni. Willát és Rydert végül egy közös iskolai feladat hozza össze, de a helyzet egyikőjüknek sem könnyű. Alapvetően nagyon tetszett ez a fordított sportrománc, még akkor is, ha Willa kicsit idegesített a hirtelen haragú természetével. Néha annyira idegesített, hogy legszívesebben más karjaiba küldtem volna Rydert.
A gyászban nincs semmi szégyenletes. Addig gyászolsz, ameddig szükségét érzed. De helye van az elővigyázatosságnak, amikor a hogyléted veszélybe került.
Továbbá a regény meglepően fontos témákat is boncolgat. Rydernek meg kell küzdenie a siketséggel, ami váratlanul érte és ezért eléggé magába fordult, ami érthető is. Aztán Willa részéről ott van a betegség, a gyász, a fájdalom leküzdése. Szóval egyáltalán nem volt az a habos-babos történet, mint amire elsőre számítottam. Ezeket a témákat az írónő is nagyon érzékenyen kezelte, de mégis tartotta magát a valósághoz.
A romantikus szál nagyon kellemesen indult és sokáig jól is ment. Imádtam a kis macska-egér játékot és huzavonát kettejük között, de a vége felé már kicsit túltolták. Úgy éreztem, hogy sosem lesz vége, mert valamelyik szereplő mindig kitalált valamit, ami közéjük állt. Szóval számomra ez a vége fele kicsit ellaposodott, érdemes lett volna az utolsó 50 oldalt kihúzni (szerintem), de hát egy regény sem lehet mindenki számára tökéletes. Lényegében kicsit túlírt volt számomra és már nem éreztem a helyét ennyi konfliktusnak egymáson.
Van valami csöndes vonzerő abban a férfiban, aki nem fitogtatja állandóan mindazt, amit nyújtani tud.
Összességében tetszett a hatalmas Bergman-család dinamikája és kíváncsian várom, hogy a többi testvérnek hogyan alakul majd az élete. Nézegetve a következő részek borítóit csak még jobban megjött a kedvem a folytatáshoz.
– Csak annyit tudok, hogy inkább félek veled együtt, mint hogy ne féljek valaki mással.
Prológus - Egy jó könyvhöz. 