Fülszöveg: A rajongók millióit világszerte meghódító Éjszakai cirkusz szerzője egy titkos föld alatti világban játszódó, kortalan szerelmi történettel tér vissza, melynek a szereplői kalózok, festők, szeretők és hazugok, valamint egy gyönyörű, csillagtalan tenger.
Zachary Ezra Rawlins egy nap rejtélyes könyvet talál az egyetemi könyvtárban. A szerelmes rabokról, kulcsgyűjtőkről és névtelen őrzőkről szóló történetek olvasása során ugyanis felfedez valami furcsát: a lapok egyszer csak a saját gyermekkorát kezdik el leírni hihetetlen pontossággal. Miközben értetlenül áll a megmagyarázhatatlan jelenség előtt, és kétségbeesetten igyekszik rájönni, hogyan örökítették meg az élete történetét, Zachary rábukkan néhány nyomra – egy méhre, egy kulcsra és egy kardra –, amelyek elvezetik egy titkos New York-i klub álarcosbáljába. Nem sokkal később pedig egy régi könyvtárban találja magát, amely mélyen a föld alatt rejtőzik, és igazi csodákat rejt.
Ezen a helyen elveszett városok vannak, és szeretők lakják, akik az idő határait átlépve az ajtórések alatt csúsztatják be egymásnak a leveleiket, miközben a halottak elfeledett történeteket suttognak. Zachary megismeri az őrzőket, akik nagy áldozatot hoztak azért, hogy megvédjék ezt a világot, akik feláldozták a szemük világát és a nyelvüket, hogy megóvják az archívumot. És találkozik azokkal is, akik el akarják pusztítani. Összefog Mirabellel, a hely elszánt, rózsaszín hajú védelmezőjével, és Doriannel, a jóképű, mezítlábas férfival, majd bejárja a kanyargós alagutakat, a félhomályos lépcsőket, a zsúfolt báltermeket és a varázslatos világ édes ízű tengerpartjait, közben pedig ráébred, hogy mit is kell tennie. Nemcsak abban a rejtélyes könyvben, hanem a saját életében is.
Erin Morgenstern új regénye arannyal átszőtt fantázia, ami végig azt a kérdést feszegeti, hogy mit jelent valójában a történetek ereje. A Csillagtalan Tenger egy könyvrajongókhoz írt szerelmes levél. Álomszerű és nyugtalanító, tele érzelmekkel, rejtéllyel és szenvedéllyel.
Nem is tudom, hol kezdjem. Habár én nem olvastam még Erin Morgenstern első regényét, az Éjszakai cirkuszt, a Csillagtalan tenger rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Már maga a cím is nagyon különleges, én azonnal egy mesebeli világot képzeltem el a történet helyszíneként. Ahogy belekezdtem a regénybe, éreztem, hogy ez nem egy átlagos sztori lesz. Bevallom, az első pár oldalt egymás után többször is el kellett olvasnom, hogy értsem, miről van szó. Minden apró részletre figyelni kell olvasás közben, hogy a történet a végére összeálljon egy egésszé.
A történet főszereplője, Zachary Ezra Rawlins New England-ben él, ahol az egyetemi campuson tölti mindennapjait. Szakdolgozatát a videojátékokból írja, emellett hobbija az olvasás. Sok időt tölt a könyvtárban, ahol egyik nap egy különleges könyvet talál. De hogy mitől is szokatlan az Édes bánatok című mű, amire egy eldugott polcon rátalált? Először is azért, mert az egyetemi nyilvántartásban nem szerepel, másrészt pedig, ahogy belekezd a történetbe, felfedezi, hogy az egyik cselekményszál kísértetiesen hasonlít egy gyerekkori megtörtént eseményhez. Ahogy egyre többször elolvassa, késztetést érez arra, hogy eljusson a Csillagtalan tengerhez… Három fő motívum (kard, méh és kulcs) jelenik meg az Édes bánatokban, Zachary pedig ennek segítségével elkezd kutakodni. Talál néhány nyomot, ennek kapcsán pedig elutazik New Yorkba egy álarcosbálra. Az esemény nem éppen úgy alakul, ahogy eltervezte, néhány órával később pedig egy föld alatti világban találja magát. Az igazi történet ekkor kezdődik csak igazán…
„Azok, akik megtalálják a helyet, keresték, még akkor is, ha nem tudták, hogy ezt a helyet keresik.”
Ahogy haladtam előre a regényben, a teljesen különböző világok szépen lassan elkezdtek összefonódni, ezáltal pedig a történet világképe is kezdett számomra egy egésszé válni. Olvasás közben megismerhetjük azt a három lehetséges utat, ami a képzeletbeli világ alapját adja (ha kíváncsiak vagytok rá, itt olvashattok bővebben róla), illetve különböző sorsokba különböző idősíkokból is betekintést nyerünk. Több szálon fut a cselekmény, hiszen Zachary története mellett az Édes bánatok című könyv fejezeteit is elolvashatjuk, emiatt pedig még jobban kell figyelni arra, hogy ne vesszünk el a történetben…
Mostanában nem olvastam fantasy-regényeket (tudom, tudom, ezen sürgősen változtatnom kell), épp ezért is volt számomra szokatlan, hogy egyik szereplőt sem ismerhettük meg teljesen, nem kerültek hozzám közelebb. Pár tulajdonságukat ugyan megtudjuk, mégsem éreztem azt, hogy valakit úgy igazán kiismertünk volna, ezt pedig Zachary introvertált személyisége sem indokolta. Magába zárkózó srác, akinek csupán néhány barátja van, velük sem igazán szoros a kapcsolata. Fontos szerepe van a regényben Mirabelnek és Doriannak is, azonban róluk sem tudunk meg sok mindent. Mirabel egy igazi belevaló csajszi, feltűnő, pink hajjal, Dorian viszont számomra mindvégig egy kicsit misztikus karakter maradt. Talán, ha elolvasom újból Erin Morgenstern regényét, találok majd olyan apró részleteket róla, amik elsőre elkerülték a figyelmemet.
„– Mindannyian papírra vetett szavakból vagyunk – mondja halkan, miközben szemügyre veszi a könyvet. – És a vége felé közeledünk.”
Összességében bátran ajánlom mindenkinek a regényt, akik szeretnek elveszni különleges történetekben. Erin Morgenstern műve egy teljesen egyedi világba kalauzol el bennünket, hasonlót én még nem olvastam. Ha valamit tanácsolhatok Nektek, mielőtt belekezdtek az az lenne, hogy figyeljetek minden apró részletre, fontosak lesznek ahhoz, hogy összeálljon a történet!
Ha kedvet kaptatok hozzá, ezen a linken 25% kedvezménnyel tudjátok megrendelni: http://bit.ly/Csillagtalantour
Prológus - Egy jó könyvhöz. 